Tanulási nehézség
A tanulási nehézség a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség (BTMN) kategóriájába tartozik. A tipikus tartományban és átlagos intelligenciaszint mellett előforduló probléma, amely megfelelő ellátás – fejlesztés, korrepetálás – esetén átmeneti jellegű, ellenkező esetben azonban a probléma általában elmélyül, a lemaradás fokozódik. A háttérben lehet valamilyen részképesség-elmaradás, lassú tempó, nem megfelelő tanulási szokások, sok hiányzás miatti lemaradás vagy stressz.
Tanulási zavar
A sajátos nevelési igény (SNI) kategóriájába tartozó tanulási zavarra kiegyenlítetlen képességstruktúra, egyes részterületeken alacsony tanulási teljesítmény jellemző. Hátterében valamely képességterület működésének tartós és súlyos, neurológiai alapú problémája áll: valamilyen részképességzavar következtében jelentősen nehezítetté válik az olvasás, írás és/vagy a számolás elsajátítása, s az intelligenciaszint alapján elvárhatónál lényegesen alacsonyabb a tanulási teljesítmény.
A tanulási zavaroknak három fő fajtája az olvasási, az írási és a számolási zavar, vagyis a diszlexia, a diszgráfia és a diszkalkulia.
Tanulási akadályozottság
Erre a tanulási problémára az intelligencia alacsony szintje, az értelmi fogyatékosság enyhe vagy középsúlyos formája jellemző. Az érintett gyermekek az iskolában nagyon gyengén teljesítenek, ezért többnyire eltérő tantervű általános és középiskolában tanulnak.
Ha a szülőben, akár pedagógusban felmerül a tanulási zavar vagy nehézség gyanúja a diákkal kapcsolatban, akkor szakemberhez kell fordulni (gyermekorvos, pszichológus, logopédus, gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus) és kérni kell a helyzet tisztázását – egy átfogó vizsgálat során – az illetékes szakértői bizottságtól. Ezt követően az iskolai szakemberek a szakértői vélemény utasításai szerint végzik a diák további felkészítését, fejlesztését, tanulási zavar esetén habilitációját, rehabilitációját.